A klímaváltozás hatásainak vizsgálata a Balaton vízkészletére, belső áramlási viszonyaira, ezek hatása az élővilágra

„A klímaváltozás hatásainak vizsgálata a Balaton vízkészletére, belső áramlási viszonyaira, ezek hatása az élővilágra” című projekt (KEHOP-1.1.0-15-2017-00011)


A Balaton vízháztartását alapvetően meghatározó természeti jelenségek a csapadék, a hozzáfolyás, illetve a párolgás. Ezek közül a természeti jelenségek közül a Balatonba torkolló vízfolyások által szállított vízmennyiség, vagyis a hozzáfolyás mutatja a legnagyobb változékonyságot. Az 1980-as évek első felétől az éves hozzáfolyás értéke szignifikánsan csökken, ami arra enged következtetni, hogy megváltoztak a Balaton vízgyűjtő-területén a lefolyási viszonyok. A csapadék hosszú távú idősorait vizsgálva pedig az állapítható meg, hogy az 1970-es évektől nagyobb számmal fordulnak elő az átlagosnál szárazabb évek. Ennek ellenére az éghajlatváltozást kutató szakemberek véleménye szerint sokéves viszonylatban nem változik a csapadék átlagos mennyisége, azonban az eloszlása szélsőséges lesz. Azok az időszakok, amikor egy-egy vízháztartási tényező (pl. a csapadék mennyisége, a párolgás mértéke) tartósan és jelentősen eltér az átlagostól, szélsőséges helyzetet teremtenek a tó vízjárásában.

Balaton déli parti elöntések (2014-2015 Siófok és Balatonboglár utcakép)

Aszályos időszakban a minimális vízszintek alatti, csapadékos időszakban a maximális vízszintek feletti vízállások fordulnak elő. Az így kialakuló szélsőséges értékek negatív hatásai mérsékelhetők a szabályozási sáv maximumának emelésével, ami egyben az eddigieknél szélesebb tartományban történő vízkészlet-gazdálkodást jelent. A korábban alkalmazott +110 cm-es maximális vízállás +120 cm-re történő megemelése 60 millió m3 plusz víztömeget jelent, mely tartalékot képezhet a nyári megnövekedett párolgású időszakra.

A változó / változékony meteorológiai / klimatológiai hatások pontosabb ismerete segít a mérséklés adekvát tényezőit megtalálni és alkalmazni, ezzel is segítve a Balaton fenntartható üdülési célú hasznosítási prioritásának megőrzését.

A projekt céljának meghatározása


A projekt célja a vízszintszabályozás és az éghajlatváltozás közötti összefüggés vizsgálata, a KEHOP céljaihoz kapcsolódó áramlástani modell megalapozása a Balaton mederanyag mennyiségi és minőségi felmérésével, a Balaton megváltozott (emelt vízszintű) üzemrendjének hatásvizsgálata környezeti hatástanulmány összeállításával.

A stabilabb üdülési célú vízhasználatokat támogató állapot elérése érdekében szükséges a vízszint-szabályozás felülvizsgálata, a teljes vízgyűjtő területen történt beavatkozások és a globális éghajlatváltozás hatásának figyelembevételével, ami segíthet a mederben való többlettározás helyes kihasználásának meghatározásában.

Vizsgálni szükséges a maximális vízszint emelésének hatásait a parti területekre, a művi létesítményekre, a vízrendezésre, a tó és a vízparti területek növény- és állatvilágra. Jelen projekt a klímaváltozás Balatonra gyakorolt hatásán túl vizsgálni és felülvizsgálni kívánja a stabilabb üzemeltetéshez szükséges paramétereket, illetve ezek gazdasági hatásait is, feltárva a pozitív és negatív tényezőket.

A projekt keretén belül megvalósuló tevékenységek

A projekt során az alábbi projektelemek valósulnak meg a fent megfogalmazott célok elérése érdekében:

  • A Balaton mederanyag minőségi és mennyiségi felmérése, amely a későbbiekben majd alapul szolgálhat iszapvándorlási modell, valamint rövid, közép és hosszú távú mederkotrási terv készítéséhez.
  • A Balaton felső szabályozási szintjének +120 cm-re történő tervezett emelése hatásának vizsgálatára Natura 2000 hatásbecslés és környezeti hatástanulmány (KHT) készül a „környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról” szóló 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet előírásai alapján mely magába foglalja a tervezett beavatkozások VKI 4.7 szerinti értékelését is, valamint a Balaton +120 cm-re történő vízszintemelés hatásának vizsgálatát a Balaton optimális vízszinttartásának meghatározására az éghajlati bizonytalanságok és hatások figyelembevételével. A környezeti hatásvizsgálat a projekt időtartama alatt megvalósuló átfogó monitoring tevékenység alapján készül el, új felmérések nem történnek.
  • Nádgazdálkodási terv készítése a „Balaton és a parti zóna nádasainak védelméről, valamint az ezeken folytatott nádgazdálkodás szabályairól” szóló a 22/1998. (II. 13.) Korm. rendeletben előírtaknak megfelelően.
  • A Balaton partvonal szabályozási tervének felülvizsgálata készül a vízszintszabályozás változásával összhangban 44 Balaton parti település vonatkozásában. A szabályozási terv alapul szolgál a későbbiekben vízpart-rehabilitációs szabályozási követelményekkel érintett területek lehatárolásáról és vízpart-rehabilitációs tanulmánytervek elfogadásáról szóló TNM rendelet sorozat felülvizsgálatához.
  • Informatikai és monitoring eszközbeszerzés valósul meg a projekthez kapcsolódó adatgyűjtési, tervezési és feldolgozási munkák elvégzéshez.

A projekt kapcsolódás a Víz Keretirányelv célkitűzéseihez

A Víz Keretirányelvnek (VKI) alapcélja, hogy meghatározott keretet adjon a vizek védelmének. A VKI céljai és a hazai vizek jó állapotának elérésére, illetve megőrzésére vonatkozó intézkedések alapján meghatározható egy olyan távlati stratégiai célrendszer, amely egyrészt egy vízgazdálkodási politika alapját jelentheti, másrészt alárendelve a jó állapotra vonatkozó átfogó célnak jelzi, hogy az intézkedések hatására a vízgazdálkodásban milyen állapotokat akarunk elérni. A távlati stratégiai célokat fogalmazza meg a tervezés második szintjén a Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv (VGT).

A víztestek vízgyűjtőin felmerülő vízgazdálkodási problémák csökkentésére, vagy kiváltó okainak megszűntetésére intézkedéseket kellett kidolgozni. Az intézkedési programja tartalmazza a VKI céljainak megfelelően a vízfolyásokra, állóvizekre és felszín alatti vizekre, valamint a védett területekre vonatkozó környezeti célkitűzések eléréséhez szükséges szabályozási, műszaki, finanszírozási, intézményrendszeri feladatokat. A VKI és a VGT fő célja a víztestek jó állapotának, vagy jó potenciáljának elérése.

A Kormány 1155/2016. (III. 31.) határozata hatályba helyezte Magyarország felülvizsgált, 2015. évi vízgyűjtő-gazdálkodási tervét (továbbiakban VGT2). A VGT2 során felülvizsgálatra és átstrukturálásra került az intézkedési program is, jóval nagyobb hangsúlyt kapott többek között az éghajlatváltozás és az ahhoz történő alkalmazkodás is. Önálló elemként ugyan nem jelenik meg, de horizontálisan igen, hiszen beépült a többi intézkedésbe. A jelenleg fennálló legnagyobb probléma, hogy alapvetően nem ismerjük az éghajlatváltozás várható hatásait, igen nagy a bizonytalanság, melynek csökkentésére külön intézkedési program került kidolgozásra. A VGT2-ben szereplő „14. Kutatás, tudásbázis fejlesztés a bizonytalanság csökkentése érdekében” intézkedési csomag tartalmazza átfogóan az ehhez szükséges elemeket, ezek:

      • 14.1 Kutatás, fejlesztés, innováció
      • 14.2 Monitoring rendszerek és információs rendszerek fejlesztése és működtetése.

A fenti intézkedési csomagba sorolhatóak jelen projekt elemei is.

A korábban ismertetetteknek megfelelően a felső szabályozási vízszint tervezett (és jelenleg próbaüzemi) emelése megelőző lépés a bizonytalan éghajlati körülmények miatt várható esetleges kedvezőtlen folyamatok kiküszöbölésére. A tartósan magasabb vízszint ugyanakkor új helyzetet is eredményez a tó életében. A Balaton korábbiakban is vázolt társadalmi-gazdasági szerepe miatt lényeges a helyi viszonyok, és azok változásának megismerése, folyamatos nyomon követése. Ennek nem csak a magasabb vízszint hatásai, hanem alapvetően az éghajlatváltozás miatt is jelentősége van. A sok esetben elavult, mára hiányos tudás és ismeretek aktualizálása szükséges ahhoz, hogy a várható és sok esetben már jelentkező hatásokra minél inkább felkészülhessünk, azokra megfelelően reagálhassunk.

Az ismereteink bővítéséhez a jelenleg is futó különböző monitoring programok kiterjesztésére (időben és/vagy térben), vagy akár további elemek vizsgálatának bevonására lehet szükség.

A projekt során tervezett egyik ilyen megvalósuló elem lesz a vízszintemeléshez kapcsolódó monitoring kiterjesztése a projekt idejére. Szintén ide kapcsolódik részben új elemként a partvonal-szabályozási tervek településenkénti elkészítése, illetve új elemként a Balaton mederiszap felmérése és laboratóriumi kiértékelése, ami a későbbiekben iszapvándorlási modell készítését teszi lehetővé (14.2-es intézkedések). Ezek az ismeretek nem csak természeti, hanem társadalmi oldalról is fontosak (pl. élet- és vagyonbiztonság növelése).

A bizonytalanság csökkenését célozza továbbá a jelenleg valamilyen formában rendelkezésre álló adatok feldolgozása, beépítése az alkalmazott modellekbe, valamint a vízgyűjtőn fennálló, de sok esetben még nem feltárt problémák kutatása is (14.1-es intézkedés).

Az elért eredmények és tapasztalatok felhasználhatóak lesznek a jövőben akár későbbi projektek, beavatkozások, akár további tudományos munkák, tanulmányok során is.

A projekt kapcsolódás a Kvassay Jenő Tervhez

A Kvassay Jenő Terv egy középtávú vízpolitikai stratégia, amely az alkotmányos alapelvekre, a hazai és EU szabályozásra és a már elkészített egyéb stratégiákra, tervekre, programokra épül. Feladata a vizek kezelésével kapcsolatos célkitűzések meghatározása és a feladatok megoldásához szükséges intézkedések megvalósítási feltételeinek megteremtése, az aszály jelenség káros hatásainak megelőzése és mérséklése. A Nemzeti Vízstratégia megalkotásának célja a vizek mennyiségi és minőségi védelmének, a vízhasználatok (ivóvízellátás, ipari és öntözési célú vízkivételek, ökológiai vízigények, stb.) szükségleteinek, a vizek többletéből, vagy hiányából eredő káros hatások csökkentésének, megelőzésének biztosítása.

Mindezek alapján a Kvassay Jenő Terv az alábbi jövőképet vázolja fel és tesz javaslatot:

  • A vízvisszatartás lehetővé teszi az érkező vizek tározását vízhasznosítási célokra, valamint a károsan nagy vízmennyiség késleltetett, biztonságos levezetését, ezzel az igények változásához igazodó, rugalmas készletgazdálkodást tesz lehetővé.
  • A vízkárelhárítás hangsúlya áthelyeződik a költséges és kiszámíthatatlan veszélykezeléstől, a kiszámítható és tervezhető megelőző intézkedések irányába. Ezzel kockázat megelőző ár- és belvízvédelem alakul ki a mai elsősorban vészhelyzet elhárító tevékenységből.
  • A Balaton vízszintjének emelésével és ezzel egyidejűleg a védelmi létesítmények fejlesztésével a Balaton vízkészletével való gazdálkodás rugalmasabbá tétele.
    A balatoni vízkészlet fenntartható gazdálkodásának, vízhasználatának javítása,
    a szükséges infrastrukturális feltételek biztosításával.

A Balaton felső szabályozási vízszintjének +120 cm-re történő tervezett emelésével ˗ azaz a többletvíz tározás megvalósításával ˗ mennyiségi értelemben javul a vízrendszer vízkészlet-gazdálkodása. Jelen KEHOP projekt során feltárásra kerülnek mindazon tényezők és kölcsönhatások, amelyek az éghajlatváltozás és a vízgazdálkodási eszközrendszer irányítási, szabályozási módosítása között felléphetnek, ezért a Kvassay Jenő Tervben megfogalmazott célokhoz a projekt illeszkedik.

A projekt kapcsolódás a Nemzeti Vízstratégiához

A Balaton rendkívül nagy gazdasági, idegenforgalmi potenciált jelent, amelynek kiegyensúlyozott feltételeit a vízgazdálkodás eszközeivel továbbra is segíteni kell.

A hidrológiai ciklus szélsőségeinek növekedése jelentős hatással van nagy tavaink, különösen a Balaton vízszintjének változására. A jelen stratégia rögzíti, hogy vízátvezetés, vagy vízgyűjtőn történő tározás nem jelent reális alternatívát a vízszintszabályozás megoldására. Egyedüli megoldást a mederben történő tározás növelése jelenthet, melynek vizsgálatát komplex módon, a különböző vízszintekhez tartozó part- és mederszabályozás, a vízelvezetés megoldása és a vízgyűjtőn történő egyéb beavatkozások együttes értékelésével kell elvégezni.

Az elmúlt évtizedek tapasztalatai rámutattak arra, hogy tavaink viszonylagos szabályozottsága ellenére a kialakuló szélsőséges helyzetek megfelelő szintű kezelésére (kivédésére) még nem rendelkezünk elegendő potenciállal.

A projekt kapcsolódás a Nemzeti Éghajlat változási Stratégiához

A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia átfogó céljai között szerepel az élhetőség tartós biztosítása Magyarországon, a természeti értékek és kulturális kincsek megőrzése, a lételemeknek tekinthető természeti erőforrások (a termőföld, az ivóvíz, a biológiai sokféleség) és az emberi egészség kiemelt védelme. Fontos a fenntartható fejlődés biztosítása, melynek alapja az erőforrások takarékos, hatékony kihasználása és az ehhez elengedhetetlenül fontos életmódváltás, szemléletformálás.

Az éghajlatváltozás magyarországi hatásainak, természeti és társadalmi-gazdasági következményeinek, az ökoszisztémák és az ágazatok éghajlati sérülékenységének értékelése is része a megújuló stratégiának, amelyre alapozva Nemzeti Alkalmazkodási Stratégia épült a dokumentumba. Az alkalmazkodás és felkészülés koncepcionális keretei érintik a vízgazdálkodás, a vidékfejlesztés, az egészségügy, az energetika, a turizmus és más ágazatok éghajlatbiztonsággal kapcsolatos helyzetét és kockázatait, a lehetséges cselekvési irányokat.

Az éghajlatváltozás növekvő kockázatot jelent a vízgazdálkodás számára. A kockázat mértéke bizonytalan, függ a bekövetkezés valószínűségétől és súlyosságától. Az elővigyázatosság elvét szem előtt tartva, igen súlyos következményekkel járó hatásokhoz alkalmazkodni akkor is indokolt lehet, ha a bekövetkezés valószínűsége alacsony. Az alkalmazkodás csökkenti a kockázatot, a sérülékenység kivédhető vagy minimálisra szorítható.
A vízgazdálkodás vonatkozásában az alkalmazkodás rövid távú cselekvési irányai között szerepel többek között:

  • A Víz Keretirányelvből adódó feladatok ütemes végrehajtása vizeink jó minőségi és mennyiségi állapotba hozatala érdekében;
  • A vízelvezető vízrendezési gyakorlat helyett a vízvisszatartó vízrendezés kialakításának megkezdése.

Kapcsolódás egyéb KEHOP projektekhez

A klímaváltozás hatásainak vizsgálata a Balaton vízkészletére, belső áramlási viszonyaira, ezek hatása az élővilágra” projektet a 1084/2016. (II. 29) Kormányhatározat 2. számú melléklete a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program kiemelt projektjei között nevesíti, mely célját és vizsgálati eredményeit tekintve szervesen kötődik több folyamatban lévő KEHOP projekthez is. Ezek a projektek együttesen teszik lehetővé a vízhasználatoknak megfelelő vízmennyiség és vízminőség biztosítását a Balatont érintő megváltozott éghajlati hatásokhoz mérten.

A projekt megvalósítása szorosan kapcsolódik a "Balaton levezető rendszerének korszerűsítése" tárgyú KEHOP-1.3.0-15-2015-00007 azonosítószámú projekthez (ill. annak előkészítő projektjéhez), amely a nagyműtárgyak rekonstrukciója révén elősegíti a megváltozott üzemeltetési körülményekhez jobban alkalmazkodó, rugalmas vízszintszabályozást, azaz lehetővé teszi a szélsőséges időjárási körülmények hatására egyre gyakrabban előforduló, rövid idő alatt jelentkező, nagy mennyiségű csapadékterhelés megfelelő biztonsággal történő levezetését.

A projekt során megvalósuló egyes projektelemek amellett, hogy hozzájárulnak a Balaton klímaváltozással szembeni érzékenységének csökkentéséhez, előkészítik a Balaton vonatkozásában megfogalmazott stratégiai fejlesztési irányok keretében megvalósítandó további projektek egyes elemeit.

A „Preventív intézkedések a Balatont érintő vízminőségi problémák hosszútávon fenntartható kezelésére” (KEHOP 1.3.0-15-2017-00018) projekt fő célja a Balaton vízminőségének megőrzése, javítása, a Balaton északi partján lévő torkolati szűrőmezők reaktiválása a Balatonba jutó tápanyagtöbblet visszatartása érdekében. A Balaton északi partján, a Balaton-felvidékről a tó felé igyekvő vízfolyások nagy mennyiségű lebegtetett és görgetett hordalékot szállítanak, amelyek a torkolati szakaszok lassú feltöltődéséhez vezetnek. A dombvidéki vízfolyásokra épített hordalékfogó tározókban a vízfolyás sebessége lelassul, a szállított hordalék emiatt lerakódik. Az elmúlt évtizedek alatt hordalékfogó tározók felteltek, feliszapolódtak, funkciójukat már nem tudják betölteni, a szállított hordalék a Balaton medrében szétterülve hordalékkúpok formájában jelentkezik. A projekt során megtörténik a feltelt, már funkcióját betölteni nem tudó létesítmények jó karba helyezése, reaktiválása, továbbá a létesítmények vonatkozásában közép és hosszú távú fenntartási, gazdálkodási terv készül. Szintén a projekt keretében megvalósul a nádas szűrőmezők hatékonyságának visszaállítása és növelése, amelyek egyrészt hordalékfogóként és mechanikai puffer zónaként szolgálnak, másrészt a mezőgazdasási területekről érkező nitrogén és foszfor terhelés elsődleges felfogó zónájaként kedvező hatást gyakorolnak a szűrőmezőt elhagyó és a Balatonba belépő vizek minőségére.

Az „Átfogó környezeti megfigyelő és tájékoztató rendszer a Balatonon” (KEHOP-1.1.0-15-2017-00012) általános célja, hogy hozzájáruljon a Balaton ökológiai és társadalmi-gazdasági rendszere sérülékenységének, illetve alkalmazkodóképességének jobb megértéséhez, válaszokat adjon arra, hogy ezek milyen mértékben következnek globális és helyi változásokból. Ezek elemzésével dolgozhatók ki megfelelő adaptációs intézkedések. A projekt keretében beszerzésre kerülő eszközök, műszerek alkalmazásával megvalósuló monitoring tevékenység célja az emberi életminőség, az élhető környezet fenntartható biztosítása. Ezáltal a projekt hozzájárul a Balaton ökológiai és társadalmi-gazdasági rendszere sérülékenységének, illetve alkalmazkodóképességének jobb megértéséhez, nyomon követi a folyamatosan változó éghajlati hatásokat is, amelyek befolyásolják a tó vízminőségét, vízmennyiségét és ökológiai állapotát.

Megítélt támogatás összege: 300 millió Ft
Támogatási szerződés hatályba lépése: 2017. június 23.
Projekt fizikai befejezése: 2019. június 15.